Könnyű lenne azt mondani, hogy ez egy rossz év volt. Csakhogy… nem volt az. Nehéznek borzasztó nehéz volt, ahogyan megterhelő és embert próbáló is, de ettől még nem sütném rá automatikusan, hogy rossz. Főleg úgy nem, hogy még mindig talpon vagyok! Kikezdett, megcsócsált, összerúgdosott, kilapított…

Az utóbbi időben sokan kérdezték tőlem, hogy hogy vagyok. Amire korábban az üzembiztos, előre bekészített és teljesen automatikus válaszom mindig az volt, hogy „Jól, köszi!”. Mint a tüsszentésre az „Egészségedre”. Nagyon ritkán megengedtem magamnak egy olyat, hogy „Megvagyok.”, de az mindig is azt…

Van ez a dolog, amiből, ha az embernek sok van, akkor könnyebb az élet, jobban lehet boldogulni, meg úgy általában boldogabbak a mindennapok. Ellenben, ha kevés jutott, akkor minden körülményesebb, alapvető tevékenységek is nyögvenyelősen mennek, illetve sok a napi stressz és a bizonytalanság.…

Volt itt némi megtévesztő csönd az utóbbi időben. Mintha május óta nem is történt volna semmi, csak ringatóztam az álmos eseménytelenség taván, a kényelem és megszokás puha takarójába burkolva, „Komfort zóna” névre keresztelt vitorlásomról szemlélve a nyugodt víztükröt… Hát majdnem… Csak közben…

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem egy évben elég sok „anyák napja” jut. És ezek jellemzően nem, vagy nem csak májusban fordulnak elő, hanem teljesen random, egyszerű hétköznapokon. Ugyanis számomra anyák napja az, amikor együtt csinálunk valamit, vagy csak úgy „vagyunk”, és…

Nagyon könnyű pozitív üzeneteket közvetíteni akkor, amikor épp minden rendben van. Persze ez sem haszontalan, hiszen más napsütése megmelengetheti azokat, akik felett gyűlnek a felhők, vagy akár bőrig is áztak már életük egy „monszunosabb” időszakában. A pozitív hozzáállás igazi próbája azonban…

Egy válasz, ami szinte minden kérdésre alkalmazható, ráadásul nem jár semmilyen elköteleződéssel, felelősségvállalással, és még mentális energiabefektetést sem igényel, ugyanakkor gyors, és bármikor rendelkezésre áll. Ez nem más, mint a „Nekem mindegy”. Mit nézzünk este? Mikor találkozzunk? Hol…

Időről időre eszembe jut Elie Wiesel holokauszttúlélő írónak az a gondolata, hogy „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”. Magam is tapasztaltam, hogy amíg tudok haragudni valakire, addig érzelmileg kötődöm hozzá, és azért vagyok mérges, mert számít nekem, ha viszont már nem is érdekel…

Hála. Egyre többen hangsúlyozzák, milyen sok pozitív hozadéka lehet, ha időnként hálát adunk azért, amink van, hálanaplót vezetünk, vagy elalvás előtt felidézünk 3-5 dolgot az adott napból, ami miatt hálásak lehetünk. Ahogy én látom, a hálának szüksége is van erre a pozitív sajtóra, mert hátrányos…

Március 15. munkaszüneti nap és nemzeti ünnep… Már nagyon régóta ez a sorrend a fejemben, ha erre a dátumra gondolok. Először is nem dolgozunk, sőt szerencsés esetben hosszú hétvége, és mellesleg vannak mindenféle rendezvények. Pár nappal később pedig jellemzően elszégyellem magam, amiért úgy telt…