Nem vagyok párkapcsolati szakértő. Korántsem. Csak az enyémnek voltam a „szakértője”: 11 év tapasztalat a kapcsolatban, ebből 6 év „rutin” együttélésből és 3 évnyi „ismeretanyag” házasságból. (Ugyanazzal a személlyel.) Nem sikerült. Vagyis… ebben sem vagyok biztos, hogy hogyan címkézzem. Vajon az a…

Könnyű lenne azt mondani, hogy ez egy rossz év volt. Csakhogy… nem volt az. Nehéznek borzasztó nehéz volt, ahogyan megterhelő és embert próbáló is, de ettől még nem sütném rá automatikusan, hogy rossz. Főleg úgy nem, hogy még mindig talpon vagyok! Kikezdett, megcsócsált, összerúgdosott, kilapított…

Van ez a dolog, amiből, ha az embernek sok van, akkor könnyebb az élet, jobban lehet boldogulni, meg úgy általában boldogabbak a mindennapok. Ellenben, ha kevés jutott, akkor minden körülményesebb, alapvető tevékenységek is nyögvenyelősen mennek, illetve sok a napi stressz és a bizonytalanság.…

Volt itt némi megtévesztő csönd az utóbbi időben. Mintha május óta nem is történt volna semmi, csak ringatóztam az álmos eseménytelenség taván, a kényelem és megszokás puha takarójába burkolva, „Komfort zóna” névre keresztelt vitorlásomról szemlélve a nyugodt víztükröt… Hát majdnem… Csak közben…

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nekem egy évben elég sok „anyák napja” jut. És ezek jellemzően nem, vagy nem csak májusban fordulnak elő, hanem teljesen random, egyszerű hétköznapokon. Ugyanis számomra anyák napja az, amikor együtt csinálunk valamit, vagy csak úgy „vagyunk”, és…

Nagyon könnyű pozitív üzeneteket közvetíteni akkor, amikor épp minden rendben van. Persze ez sem haszontalan, hiszen más napsütése megmelengetheti azokat, akik felett gyűlnek a felhők, vagy akár bőrig is áztak már életük egy „monszunosabb” időszakában. A pozitív hozzáállás igazi próbája azonban…

Egy válasz, ami szinte minden kérdésre alkalmazható, ráadásul nem jár semmilyen elköteleződéssel, felelősségvállalással, és még mentális energiabefektetést sem igényel, ugyanakkor gyors, és bármikor rendelkezésre áll. Ez nem más, mint a „Nekem mindegy”. Mit nézzünk este? Mikor találkozzunk? Hol…

Időről időre eszembe jut Elie Wiesel holokauszttúlélő írónak az a gondolata, hogy „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”. Magam is tapasztaltam, hogy amíg tudok haragudni valakire, addig érzelmileg kötődöm hozzá, és azért vagyok mérges, mert számít nekem, ha viszont már nem is érdekel…

Hála. Egyre többen hangsúlyozzák, milyen sok pozitív hozadéka lehet, ha időnként hálát adunk azért, amink van, hálanaplót vezetünk, vagy elalvás előtt felidézünk 3-5 dolgot az adott napból, ami miatt hálásak lehetünk. Ahogy én látom, a hálának szüksége is van erre a pozitív sajtóra, mert hátrányos…

„- Hogy vagytok?- Aggódunk.” A minap így indult egy baráti beszélgetésem. Mert aggódunk. A fél világ aggódik. Nehéz lelkiállapot. Tudom, mert jól ismerem, sőt, mondhatni „rutinos” aggódónak számítok. Ebből az állapotból pedig régebben játszi könnyedséggel tudtam átlépni a szorongás stádiumába, de a…