Egy válasz, ami szinte minden kérdésre alkalmazható, ráadásul nem jár semmilyen elköteleződéssel, felelősségvállalással, és még mentális energiabefektetést sem igényel, ugyanakkor gyors, és bármikor rendelkezésre áll. Ez nem más, mint a „Nekem mindegy”. Mit nézzünk este? Mikor találkozzunk? Hol ebédeljünk? Mivel menjünk? A „Nekem mindegy” olyan, mint egy jó farmernadrág: univerzális, és nagyjából mindennel működik. Az egyetlen kivételt talán a „Miért” kezdetű kérdések képezik, de azoknak is megvan a saját, nagy múltra visszatekintő, jól bevált partnerük, vagyis a „Csak”, de az már egy másik történet.

A környezetemtől korábban már többször kaptam olyan visszajelzést, hogy túl sokszor adom válaszként azt, hogy „Nekem mindegy”. Ez pedig elgondolkodtatott. Egyrészt, hogy ez mit árul el rólam, másrészt, hogy igaz-e, amit állítok? Nekem tényleg mindegy? Hogy mindennek a végére járjak, kísérletbe fogtam: elhatároztam, hogy egy hónapig tudatosan odafigyelek, hogy ne használjam ezt a kifejezést. Bevallom, borzasztó nehéz volt!

Hamar megtapasztaltam, hogy tényleg gyakran húzom elő a tarsolyból ezt a mondatot, olyannyira, hogy már engem is elkezdett idegesíteni, amikor automatikusan ez jött volna a számra. Elsősorban a férjemmel alakultak ki ennek következtében érdekes párbeszédek, mikor ilyen, és ehhez hasonló válaszokat kapott egy-egy teljesen ártatlan kérdésére: „Nekem mindegy…ajjj… vagyis nem mindegy…Nem, én ezt most eldöntöm…máris fogok hozni egy döntést…mi legyen…mi legyen…vígjáték! Ma vígjátékhoz lenne kedvem.”

Az első hét kínkeserves volt, és mentálisan nagyon fárasztó, de úgy döntöttem, kitartok, legyen szó bármilyen lényegtelen apróságról, én állást fogok foglalni benne. Merthogy arra jöttem rá, hogy esetemben az az oka a túlzott „nekem mindegy”-ezésnek, hogy nem akarok dönteni, hanem amit csak lehet, mint a forró krumplit, mielőbb továbbdobom, jellemzően vissza a feladónak. Mert egy igazi döntés gondolkodást igényel, és annak a tudatosítását, hogy mire vágyom, mit szeretnék. Vagyis a tudatos döntés felelősségvállalás. Hiszen az is egy döntés, hogy a „nekem mindegy” [ = „döntsd el te”] mögé bújok, és nem döntök, csakhogy így nem vállalom a felelősséget azért, ami történik velem, vagyis lényegében a saját életemért. Még akkor is, ha teljesen banális dologról van szó, mint az esti film vagy az ebéd. Újonnan szerzett tapasztalataim szerint kicsiben érdemes elkezdeni, és egy idő után ezt a szemléletet könnyebben ki lehet terjeszteni a nagyobb, fontosabb dolgokra is, amikor már nem csak az a kérdés, hogy gyalog menjünk-e vagy kocsival, hanem akár jelentős karrier- vagy életvezetési döntéseket hozunk meg.

Az esetek kisebb részében pedig azt figyeltem meg, hogy nem volt igaz, amit mondtam. Valójában nem volt mindegy, pontosan éreztem, hogy a két opció közül inkább melyiket szeretném, de nem mondtam, mert kedvezni szerettem volna a másiknak, vagy nem akartam konfliktust. Illetve annak ellenére, hogy a következő típus rám nem igazán jellemző, de ha már kategorizálok, akkor ugyancsak idesorolnám a „nekem mindegy”-nek azt a mindenki által ismert variációját, amikor már a hangsúlyból világos, hogy a szóban forgó dolog marhára nem mindegy. Ez jellemzően az olyan kérdésekre érkezik válaszként, mint pl.: „Nem gond, ha ezt inkább jövő héten csinálom meg?”. A fentiekben részletezett energiatakarékos „nekem mindegy”-eknél semmiben sem különbek ezek az utóbbi, füllentős/hazug „nekem mindegy”-ek. Sőt, ezek talán még rosszabbak is, mert terhelik a kapcsolatot, hiszen már megfogalmazódott bennem egy vágy, amit szeretnék, de nem mondom, inkább eldugom a „nekem mindegy” mögé, és ha a másik nem tudja, vagy nem találja ki, hogy mire gondoltam, még jó csalódott is lehetek. Szóval arra jutottam, hogy a „nekem mindegy” használata hosszú távon ebben az esetben sem kifizetődő, még akkor sem, ha a jószándék vezérel, mert lehet, hogy később emiatt neheztelni fogok a másikra.

Végül a harmadik és egyben legritkább eset az volt a tabu mondatom használatakor, amikor tényleg úgy éreztem, hogy mind a két-három felkínált alternatíva elfogadható a számomra, bármelyikhez lenne kedvem. Azonban visszatérve a felelős döntéshozatalhoz, mostanra már érzek különbséget aközött, hogy „nekem mindegy” és aközött, hogy „mindkettőt szívesen csinálnám”, amennyiben valóban ez a helyzet. A „nekem mindegy” az én szememben egy sodródást jelent, a döntés elhárítását, míg az olyan tartalmú mondatok, mint a „nekem mindkettő megfelel”, azokban ott van a beleegyezésem, vagyis a döntésem, amit kinyilatkoztattam, tehát vállalom az opciók bármelyikét.

Hogy milyen pozitív hozadékai voltak az elmúlt egy hónapnak? Azt vettem észre magamon, hogy sokkal inkább tudatában vagyok a saját vágyaimnak és igényeimnek, és ezeknek jobban hangot is tudok adni, aminek következtében ezek gyakrabban teljesülnek is, vagyis elégedettebb vagyok. Úgy általánosságban is könnyebben kommunikálok a környezetemmel, illetve határozottabbnak és magabiztosabbnak érzem magam. Egy kicsit olyan, mintha végre átvettem volna az irányítást a saját életem fölött, ami nagyon jó érzés, csak ajánlani tudom! :)
Bár lehet, hogy a körülöttem lévők megcáfolnának, de nem érzem úgy, hogy mindezektől mondjuk akaratosabb vagy kevésbé együttműködő/kompromisszumkész lennék, mert abból, hogy tisztában vagyok vele, hogy mit szeretnék, még egyáltalán nem következik az, hogy ezt rá is kellene erőltetnem bárkire, vagy minden áron keresztül kellene vinnem mindig mindenkin az akaratomat. Ettől még engedhetek, vagy kedvezhetek a másiknak, de ezt is tudatos döntés eredményeként teszem.

Egy szó, mint száz, akár a tudatosság hiánya (gondatlanságból elkövetett „nekem mindegy”), akár a konfliktuskerülés vagy a megfelelés iránti vágy (előre megfontolt szándékkal elkövetett „nekem mindegy”) áll a háttérben, érdemes ezeket ritkítani a mindennapi nyelvhasználatból, mert ez a gondolkodásunkra is hatással lesz, és rájöhetünk, hogy sokkal több erő rejlik bennünk, illetve sokkal nagyobb hatalmat szerezhetünk a saját életünk felett, mint gondolnánk. A létezésünk során így is annyi kiszámíthatatlan tényező hat ránk, és annyi váratlan esemény történik velünk, hogy azokban az esetekben, amikor dönthetünk, és van választásunk, legalább akkor éljünk vele! Tartozunk magunknak azzal, hogy ne legyen mindegy!

(Borítókép: pixabay.com)